Mit csináljunk a kezünkkel?

A középkorban derékban viselt táskák és erszények idővel a ruházat felső rétegei alá kerültek, hogy védelmet nyújtsanak a lopás ellen. Ahogy teltek az évszázadok és változott a divat, a ruhák redői alá rejtett táskák a ruházat szerves részévé váltak... férfi ruhák - mint zsebek. A férfiak, mint a társadalom mozgékonyabb része, néha nagyon sok ilyennel rendelkeztek - mélységük és méretük alapján igazodtak a különböző típusú tartalmak befogadásához.

A nőknek másképp kellett boldogulniuk, mivel a hivatalos és a hétköznapi öltözékükben nem, vagy csak nagyon kevés zsebbel rendelkeztek (néha szigorúan csak díszítésképpen). A 18. században jelent meg a kisméretű kézitáska, az úgynevezett retikül, amely az általunk ismert kézitáskák dédanyja. Ez volt a válasz az empire stílusú ruhákra - oszlopos, keskeny és testhezálló ruhák, amelyek redőiben semmit sem lehetett elrejteni. Két fontos okból vált nélkülözhetetlenné: a hölgyek számára nélkülözhetetlen tárgyakat tárolta, amikor elmentek otthonról, és válaszolt arra az ősi emberi igényre, hogy "valamit csináljanak a kezükkel".

Csak az 1920-as években, a nők fűzőtől való megszabadulásával jelentek meg a nagy zsebekkel ellátott ruhák. Elég nagyok ahhoz, hogy az elégedett hölgyek végre zsebre dugott kézzel sétálhassanak, de ez már egy másik történet.....